A hangja egyre halkabb lett.
Még mindig megvolt a pénzem.
Carlára nézett.
A következő héten odaadtam nekik.
Befogtam a számat.
A gyerekemet követték.
Elesett.
Sárosan és csupa karcolástól ázva értem haza.
És nem szóltak semmit.
Mert félt, hogy ha megtudom, megtiltom neki, hogy segítsen Carlának.
“Miért?”
Elcsuklott a hangom.
Miért nem mondtad ezt nekem?
Evan újra sírni kezdett.
Mert különben megállítottál volna.
Kinyitottam a számat.
Aztán becsuktam.
Mert igaza volt.
– Nekünk sincs sok mindenünk – folytatta. – Tudtam, hogy azt fogod mondani, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy pénzt adjunk.
Remegett a
