eltávolodott tőle.
Lila csak az ünnepek környékén látogatta, és általában akkor, amikor szüksége volt valamire.
A bátyám néha meglátogatta, de soha nem maradt sokáig.
Anyám más volt.
Bármennyire is nehézzé vált Eleanor természete, anya mindig visszatért hozzá.
Elvitte az orvosi vizsgálatokra.
Elkészítette neki az ételeit.
Kitakarította a nagy, magányos házat, amikor a nagymamám már túl gyenge volt ahhoz, hogy egyedül gondoskodjon róla.
Számtalan beteg éjszakán át ott ült mellette.
Egyszer megkérdeztem anyámat, miért áldoz fel ennyit valakiért, aki szinte soha nem köszöni meg neki.
„Ő akkor is az édesanyám” –
