Ma a lányom kibontotta a kedvenc csokifagylaltját, amit szinte minden nap eszik iskola után. Minden a szokásos volt: ropogós tölcsér, édes illat, sima csokoládéréteg a tetején. De néhány másodperccel később hallottam, hogy meglepetten mondja: „Anya, nézd, mi ez!” Közelebb mentem, és valami furcsa és sötét dolgot láttam belül, mintha egy darab csomagolópapír vagy cukorka lenne. Először azt hittük, csak egy hiba, aztán azt hittük, hogy talán egy darab csokoládé került bele… Tovább

felfordult a gyomrom.

Nem csokoládé volt.

Nem cukorka volt.

Nem volt a kúp része.

Egy furcsa tárgy volt, ami a fagylaltba volt ágyazva.

A csokoládé alatti rémület

Ott, a fagyott közepébe beszorulva, egy darab szakadt, sötét, gyűrött csomagolóanyag volt, részben átitatva fagylalttal.