Lassan mozgott, pislogott a sötétben, tájékozódási képességét vesztve.
– El kell mondanod, mi ez – mondtam halkan, és a telefonom halvány fénye felé tartottam a tárgyat.
Egy pillanatra összehúzta a szemét, hogy ránézhessen.
Aztán megváltozott az arca – nem a félelemtől, nem a zavarodottságtól, hanem az azonnali felismeréstől.
– Ó – mondta, mintha valami teljesen hétköznapi dolgot mutattam volna neki. – A játékdobozomból van. Egy robot alkatrésze, amit építettem.
Szünet.
– Biztosan az ágy alá esett .
Ágyak és fejtámlák
És tessék, itt van, a feszültség oldódott.
A titokzatos tárgy, ami olyan furcsának, a sötétségben annyira