Elcsuklott a hangja.
„És volt pénzem.”
Tehetetlenül megvonta a vállát.
Így hát arra gondoltam, talán ezúttal én lehetek az, aki segít.
Most már nyíltan sírtam.
„Nagyon akartam azt a biciklit” – vallotta be.
Aztán a repedezett kezeire nézett.
De ez fontosabb volt.
Aztán olyan szavakat mondott, amik teljesen felzaklattak.
Az apám megtette volna.
Mereven bámultam rá.
Mindig azt mondtad, hogy apa mindenkinek segített.
Felhorkant.
Azt mondtad, hogy odaadja valakinek a kabátját, ha annak az embernek szüksége van rá.
Az alsó ajka remegett.
Szóval arra gondoltam… ha már nem lehetek az apámmal,
