talán legalább úgy nézhetek ki, mint ő.
Leültem a legközelebbi székre.
Sajnálom, hogy hazudtam.
Olyan fiatalnak látszott abban a pillanatban.
Tizenhárom.
Nem az a kis ember, aki annyira próbált lenni.
Csak a gyerekem.
Csak olyan akartam lenni, mint apa.
Átsétáltam az étteremen, és magamhoz húztam.
Szorosabban öleltem, mint évek óta bármikor.
Nem vagyok haragos.
A vállamnak dőlve sírt.
Annyira büszke vagyok rád.
Megcsókoltam a haját.
‘Hallsz engem?’
Bólintott.
Még soha életemben nem voltam ennyire büszke senkire.
Végül Carla is megérkezett.
Ő is sírt.
Azt mondta, hogy többször is megpróbálta visszautasítani
