és összeomlottam.
Anyám kevesebb mint két hete halt meg.
Hiányzott a hangja.
Hiányzott, ahogy vasárnap esténként felhívott, és megkérdezte, hogy rendesen eszem-e.
Hiányzott, hogy már egyetlen szóból is tudta, ha valami bánt.
Az örökségnek nem kellett volna számítania.
Ezt tudtam.
A szeretetet nem házakban vagy bankszámlákon mérik.
De a gyász törékennyé teszi az embert, Lila szavai pedig elérték bennem azt a részt, amely már amúgy is tele volt kétségekkel.
A következő néhány napban a dobozt bontatlanul hagytam a hálószobám egyik székén.
Valahányszor elmentem mellette, szomorúság és neheztelés különös keverékét éreztem.
