Végül egy esős estén bevittem a dobozt a nappaliba.
Készítettem egy teát, leültem a kanapéra, majd felemeltem a doboz tetejét.
A kendő pontosan úgy volt összehajtva, ahogyan anyám mindig összehajtotta.
Óvatosan felemeltem.
Az anyaga puhább volt, mint amire emlékeztem.
Amikor az arcomhoz szorítottam, halvány illatot éreztem.
Levendula.
Anyám kis zacskókba szárított levendulát tett a komódfiókjaiba. Az illat mindenhová elkísérte.
Hirtelen már nem egyedül ültem a házamban.
Újra nyolcéves voltam, amikor egy rémálomból felriadva bemásztam anyám ágyába.
Tizenhat éves voltam, és az első szívfájdalmam után sírtam, miközben ő ezt a kendőt
