kerítéséhez, kiabált a verandáról, „vadállatoknak” nevezve őket, és mindenkinek, aki
hallani akarta, azt mondta, hogy bűnözőket nevelek.
Ha intettem neki, hátat fordított és becsapta az ajtót.
Ez volt Arthur.
És még soha senki nem lépett be a házába.
Szóval igen… amikor elkezdtem neki ételt vinni, az emberek azt hitték, megőrültem.
De ők nem azt látták, amit én.
Tél közepén történt, amikor minden megváltozott.
Késtem a reggeli műszakomról
