menti motelben mostam.
Néha felhígítottam a levest vízzel és kekszekkel, hogy kitartson. Számoltam a kanálnyi adagokat, hogy minden gyereknek jusson elég.
Mégis… mindig tettem egy plusz tányért.
Amikor először vittem ételt Arthur házához, alig nyitotta ki az ajtót.
„Nem kértem jótékonyságot” — morogta.
„Jó, mert én meg nem kérdeztem, hogy szeretnéd-e.”
Végül elvette a tányért, és másnap reggel üresen került vissza.
Ez lett a rutinunk, de Arthur nem lett kedvesebb,
