Éveken át vacsorát főztem az utcánk legmagányosabb és legmogorvább 80 éves férfijának. Amikor elhunyt, a végrendelete engem és a három gyermekét is szóhoz sem juttatta

igazából nem.

 

 

 

 

„Kb. öt év elteltével valami megváltozott.

 

 

 

Ugyanúgy kopogtam, mint mindig, de azon a napon Arthur nem csukta be az ajtót.

 

 

 

„Bejössz, vagy nem?” — kiáltotta bentről.

 

 

 

Lassan beléptem.

 

 

 

A ház tiszta volt.

 

 

 

És a falak megdermesztettek, mert tele voltak fényképekkel.

 

 

 

 

 

Gyerekek születésnapokon. Iskolai fotók. Ünnepek. Mosolyok, időbe fagyva.

 

 

 

 

„A családod?” — kérdeztem.

 

 

 

Arthur az ablaknál állt, kifelé nézve.„Bejössz,