Éveken át vacsorát főztem az utcánk legmagányosabb és legmogorvább 80 éves férfijának. Amikor elhunyt, a végrendelete engem és a három gyermekét is szóhoz sem juttatta

vagy nem?”

 

 

 

„Három gyerekem van” — morogta. „Abbahagyták a látogatást.”

 

 

 

Ennyit adott csak, de ez is elég volt.

 

 

 

 

 

Ezek után egy kicsit jobban megértettem Arthurt.

 

 

 

És nem hagytam abba, hogy ételt vigyek neki.

 

 

 

 

Sőt, még gyakrabban mentem.

 

 

 

Így telt el hét év.

 

 

 

A szomszédok őrültnek tartottak.

 

 

 

Lehet, hogy igazuk volt.

 

 

 

„Abbahagyták a látogatást.”

 

 

 

Aztán eljött a múlt kedd.